Az �sszeesk�v�k - Na, �s hogy mondjuk meg neki? - Hogy-hogy hogy? H�t odamegy�nk hozz�, �s megmondjuk neki. – t�rta sz�t a karj�t James. -Aha, az t�nyleg marha j� lesz. – kezdte Sirius g�nyosan. - Hello, Remus pajt�s, figyu csak, a bemutatkoz�sn�l elfelejtetted megeml�teni, hogy v�rfarkas vagy… - Ok�, ez t�nyleg nem a legjobb. - H�, fi�k! – cincogta k�zbe Peter, de senki sem figyelt r�. - Tal�n k�nt�rfalazhatn�nk egy kicsit, azt�n j�het a l�nyeg. – v�lekedett Sirius. - Fi�k! - Na, igen. Az is csod�san hangzana... – korholta le James. - Hello, Remus pajt�s, de j�, hogy itt vagy, besz�ln�nk k�ne. Mivel egy ideje m�r bar�tok vagyunk, el�g j�l megismert�k egym�st, �s h�t… mi bar�ts�gb�l kinyomoztuk, hogy v�rfarkas vagy… - Sirius, James! - Na, ha olyan okos vagy, halljam, m�gis mik�nt mondjuk meg neki? – k�rdezte Sirius inger�lten, Jameshez int�zve szavait, aki t�preng� arcot v�gott, majd n�h�ny m�sodperccel k�s�bb felder�lt az arca. - Megvan! A legk�zelebbi teliholdkor odamegy�nk hozz�, �s akkor nem is kell mondanunk semmit. - H�t akkor m�r biztos, hogy nem fogsz mondani neki semmit! Soha t�bbet! – h�rd�lt fel Sirius. – James, te megh�borodt�l?! Teliholdkor odamenni egy v�rfarkashoz?! - Ja, t�nyleg… bocs. - K�ldj�k Pitont! �rjunk Remusnak egy levelet: „J� �tv�gyat k�v�nunk! Gondoskod� bar�taid: Sirius, James �s Peter!” - �s m�g �n vagyok megh�borodva! Neked elment az eszed Sirius! – cs�v�lta a fej�t James – Mikor sz�lunk Pitonnak? Erre Sirius �rd�gi vigyorral az arc�n sarkon fordult �s elindult a h�l�term�k fel�. - Ember, te meg hov� m�sz? - M�gis mit gondolsz? – �rtetlenkedett Sirius - Megyek �s meg�rom a levelet. Miel�bb oda kell adnunk Pitonnak. - Tal�n ha… - pr�b�lkozott �jra Peter. James hitetlenkedve felnevetett. - Te t�nyleg ne vagy norm�lis Sirius! Azt hittem, csak viccelsz. K�pes lenn�l odak�ldeni Pitont? - Igen. – vonta meg a v�ll�t Sirius – Mi�rt ne? - Ez egy elvet�lt �tlet. - ���… - Sirius csal�dottan dobbantott �s lelombozva visszatelepedett bar�tai mell�. - Akkor halljuk a te zseni�lis tervedet! - Fi�k, nekem lenne egy … - kezdte Peter, de �k �gyet sem vetettek r�. - Na de akkor mi legyen? – tette fel a nagy k�rd�st Sirius, mire James hangosan feljajdult. - Mit akarsz? – fordult m�rgesen Peter fel�, aki v�gs� megold�sk�nt, hogy felh�vja mag�ra a figyelmet, bok�n r�gta bar�tj�t. - Tudom, hogy mondjuk meg neki. – felelte az izgatottan, mire Sirius csak egy megvet� pillant�st vetett r�, de �gy t�nt, James d�he egy szempillant�s alatt elp�rolgott �s moh�n Peterre vetette mag�t. - Na, halljuk. Mi a nagy �tlet? Siriuson l�tszott, hogy nem nagyon hisz Peter „ nagy �tlet�ben”, de az�rt � is k�zelebb hajolt. A h�rom bar�t �gy �sszeb�jva folytatta az �jf�li tan�cskoz�st a Griffend�l klubhelyis�g�nek egyik sark�ban. K�r�l�tt�k teljes csend honolt, senki sem zavarta meg �ket, hiszen t�rsaik m�r mind b�k�sen szuny�k�ltak h�l�termeikben. - Ha-ha! – n�h�ny perc eltelt�vel James diadalmasan felnevetett. – Rendben. Holnap este bevet�s! – Sirius �s Peter beleegyez�en b�lintottak, majd sorban felt�p�szkodtak, hogy a f�raszt� strat�giai megbesz�l�s ut�n elmehessenek v�gre lefek�dni. K�vetkez� nap a h�rom �sszeesk�v� izgatottan v�rta az esti „bevet�st”. Eb�d k�zben megbesz�lt�k Remussal, hogy �jszaka ki szeretn�nek l�gni b�kl�szni egy kicsit a kast�lyban. Remus vonakodva b�r, de v�g�l belement. �gy, mikor elj�tt az id�, �s a klubhelyis�g teljesen ki�r�lt, James felszaladt a h�l�term�kbe, �s mag�hoz vette a l�thatatlann� t�v� k�peny�t. �gy �tpercnyi f�szkel�d�s, igazgat�s, l�kd�s�d�s �s veszeked�s ut�n v�gre siker�lt mind a n�gy�knek �gy �sszenyomorodni a k�peny alatt, hogy mindegyik�ket rendesen eltakarja. Kil�ptek a portr�lyukon, mire a K�v�r D�ma felriadt, �s ijedt rik�csol�sba kezdett, hogy ki m�szk�l ilyen k�s�i �r�n a folyos�n, de v�laszul csak fojtott hang� kuncog�st kapott. James�k Remus tudta n�lk�l a kast�ly egy olyan sz�rny�ba vezett�k �t, ahonnan t�k�letesen l�tszik az egyre kereked� hold a fekete, csillagokkal telisz�rt �gbolton. A fi�knak meleg�k t�madt a f�lledt �jszak�ban, ez�rt �gy d�nt�ttek leveszik kicsit magukr�l a k�penyt �s �gy s�t�lnak tov�bb. Sirius egyszer csak meg�llt az egyik hatalmas ablak el�tt. - Ugye, milyen sz�p? – k�rdezte megj�tszott el�rz�keny�lts�ggel, mik�zben felt�n�en a hold vil�g�t�, csonka korongj�t b�multa. - Mire gondolsz? – k�rdezte Remus alig �szrevehet� nyugtalans�ggal a hangj�ban. James �s Peter sokatmond� pillant�st v�ltottak. - H�t a holdra. – felelte Sirius. – R�ad�sul k�t nap m�lva telihold. Akkor a leggy�ny�r�bb. J�n a r�vezet�s – gondolta James el�gedetten. - Te, Remus, nem vagy �hes? – k�rdezte Sirius, furcsa, kaj�n vigyorral az arc�n. Remus els�padni l�tszott, Peter t�tott sz�jjal, bamb�n b�mult Siriusra, James viszont odaugrott bar�tj�hoz, �s �kl�vel kem�nyen fejen v�gta. - Auu���… - Idi�ta! – morogta James. - Mi van? Most j�n a r�vezet�s, nem? – k�rdezte suttogva Sirius. - De! - Akkor meg mi bajod? – �rtetlenkedett Sirius. - Az, hogy tapintatosabban is csin�lhatn�d, te �rz�ketlen fatusk�! – hordta le James inger�lten. - Ja… - Sirius ism�t elvigyorodott. – Bocs, de nem tudtam kihagyni. Remus, aki eddig d�bbenten figyelte bar�tait, most halkan k�zbesz�lt. - Ti… ti tudj�tok? – Arca most majdnem a s�t�t �gbolton ragyog�, s�padt f�ny� g�mb�t id�zte. - Au�… - s�hajtott James lemond�an. Remus k�rd�n n�zett v�gig h�rom t�rs�n, akik mind b�nb�n� k�pet v�gtak �s les�t�tt�k a szem�ket, de egyik�k sem sz�lalt meg. - Sz�val tudj�tok. – vonta le a k�vetkeztet�st rezign�ltan Remus. - �hm… khm… - k�sz�r�lte meg a tork�t James. – H�t, igen. De nem �gy akartuk a tudom�sodra hozni. – vetett egy les�jt� pillant�st az �rtatlan boci szemekkel pislog� Siriusra. Remus �gy festett, mint aki al�l menten kics�szik a talaj. K�b�n megfordult �s elindult a folyos�n. James, Sirius �s Peter megh�kkenten n�ztek r�. - Most meg hova m�sz? – k�rdezte Sirius �rtetlen�l. Remus csod�lkozva fordult fel�. James hars�nyan felnevetett. - Haver, itt ne hagyj�l minket! Ennyire nem s�rt�dhetsz meg r�nk, mert okosak vagyunk �s kital�ltuk a te naaagy titkodat. Remus m�g az eddigiekn�l is jobban led�bbent. - Ti ne… ti nem b�nj�tok? – k�rdezte, de k�zben rem�lni se merte a rem�lhetetlent. - Nem, am�g kedved nem t�mad egy kis �jszakai nasira. – nevetett Sirius. - �gy van. – vihogta Peter. James vigyorogva kih�zta mag�t. Remus meglepet�s�ben azt sem tudta mit csin�ljon, csak �llt egyhelyben �s t�togott. Ekkor James megindult fel�, �s r�vetette mag�t, led�ntve �t a l�b�r�l. P�ld�j�t k�vetve Sirius �s Peter is hasonl�k�pp cselekedtek. A folyos� k�zep�n egy �ssze-vissza tal�rkupac magasodott, amib�l nevet�s �s vih�ncol�s hallatszott. A fi�k v�g�l nagy nehezen felt�p�szkodtak, �s �sszeborultak. Mind a n�gyen egym�s nyak�ba kapaszkodtak �s �sszedugt�k a fej�ket. - Bar�tok mind�r�kk�. – jelentette ki James �nnep�lyesen. - Azok. – v�gta r� Sirius. - Igen, azok. – helyeselt Peter is. Meghat�dott csend telepedett k�z�j�k, azt�n apr�, alig hallhat� koppan�sra lettek figyelmesek. Majd m�g egyre. James, Sirius �s Peter a hang forr�s�t kerest�k, s a m�rv�nypadl�n �llapodott meg a pillant�suk. K�t ez�st�s csepp csillogott ott, melyekhez hamarosan tov�bbiak csatlakoztak. Tekintet�k tov�bb siklott, s most Remust figyelt�k, de nem l�thatt�k az arc�t, mert lel�g� haja teljesen eltakarta. V�rakozva n�ztek bar�tjukra, aki n�h�ny m�sodperc m�lva feln�zett r�juk; arc�t k�nnyek �ztatt�k, de eddig soha nem l�tott boldogs�g sug�rzott r�la. - Annyire az�rt nem vagyunk rossz bar�tok – v�lekedett Sirius j�kedv�en. – hogy els�rd magad a fogadalmunk hallat�n. Erre azt�n mind nevetni kezdtek. - Bar�tok mind�r�kk�. – mondta Remus �s �jra a fi�k nyak�ba vetette mag�t. A kis komp�ni�t halov�ny f�nybe vonta a hold s�padt f�nye, s mikor Remus r�emelte tekintet�t, megesk�d�tt volna, hogy leggy�l�letesebb ellens�ge kedvesen mosolyogva n�zi �ket, s �r�l az � boldogs�g�nak.