4. fejezet: Titkos találka
*Leigh Cook* 2004.09.02. 11:06
Ez a fejezet mindössze egy napot foglal magába, mégpedig egy nagyon izgalmas napot.:)
Hajnali 4 óra van. Hermione nyugtalanul forgolódik ágyában, egyik rámálomból a másikba vergődve. Alig hallható, apró nyögések biztosítanak arról, hogy a lány tényleg nem alszik jól. Végül is néhány perc múlva hirtelen, zihálva, verejtékben fürdő arccal ült fel ágyában.
A rémes álmok, amiket látott, annyira megviselték, - azt álmodta, hogy elkésik az összes órájáról a malfoy - jal megbeszélt találkozás miatt, és hasonló borzalmakat - hogy képtelen volt visszaaludni.
Csak ült ágyában, hátát a hideg falnak vetve, és pihegve próbált megnyugodni. Megnézte közben az időt is, és meg is ágyazott gyorsan (egy pálcamozdulattal).
Azon az éjszakán nem ő volt az egyedüli, aki felriadt álmából - nem messze tőle Draco Malfoy is álmatlan volt, és nem ok nélkül.
*
Lassan leosont a lépcsőn a lány, kezében a táskájával. A klubhelyiség szerencséjére üres volt, így gondtalanul kimászhatott a portrályukon - a Kövér Dáma is aludt még.
Sebes léptekkel elindult a folyosón, majd le a lépcsőn, egyensen a nagytermbe ment, s Draco Malfoy ugyanígy tett.
Mikor a láyn odaért, a terem teljesen üres volt. Az asztalokon már ott voltak a tányérok, rajtuk az étel: pirítós , töklé, szalonnástojás, és zabkása - az aznapi reggeli.
Az elvarázsolt mennyezet most teljesen tiszta volt és felhőtlen. A lány mégegyszer körülnézett, ellenőrizte, hogy valóban nem érkezett - e meg a fiú, majd a Griffendél asztalának közepe felé leült. Táskáját maga mellé helyezte, mint mindig, és elmélyedt gondolataiban. Izgult, és félt is egyben. Félt az ismeretlentől, és attól, hogy Draco talán átveri. S izgult az miatt, hogy vajon pontosan mit akkar azzal a fiú, hogy idehívta őt. Hogy hozzá fog e egyáltalán szólni?Hermionénak minden eszébe jutott, ami iylenkor általában eszébe juthat az embernek. Beleértve a rosszakat is. Annyira belemerült gondolataiba, hogy észre sem vette a nagyterembe belépő Dracót, akinek szokásával ellentétben most nem volt "lenyalva" a haja. Szőke fürtjei lazán lógtak a füléig. Ahogy észrevette a lányt, örömmel telt meg a szíve. Ez azt jelenti, hogy barátok lesznek.
Izgatottan, gyors léptekkel megindult Hermione felé, közben gyorsan megigazította talárját, hogy rendesen álljon. Mikor a lány mögé ért és látta, hogy az nem veszi észre őt, fogta megát, és háttal az asztalnak, leült a Griffendél asztala előtt elhelyezett padra, a lány táskája mellé, és ráköszönt:
- Szia!
A lány megijedt, ugyanis eddig nem hallotta a fiú lépteit, így aztán gyorsan a srácra fordította a fejét:
- Hhhhö... - ez volt az ijedés pillanata - ohh..szia! - Hermione elpirult, és felöltötte aznap felvett, térdig érő, egyszerű, piros szoknyájának színét. Mikor aztán a lány "sziá" - ja után a fiú kedvesen rámosolygott Hermionéra, a lánynak visszatért természetes arcszíne.
Abban a pillanatban belépett a terembe egy sötéthajú, karikás szemű másodéves fiúcska, aki ugyan nem vette észre őket, de leült enni a Hollóhát asztalához, hozzájuk egészen közel.
Draco nyugtalan, fürkésző arccal pislogott a kisfiú felé, majd Hermionéhoz fordult, és suttogva ezt kérdezte:
- Beszélhetünk..? - a lány bólintott, ezért hozzátette: Máshol..? - Hermione ismét bólintott, mindketten felálltak. A lány megfogta a táskáját, de Draco hozzá fordult:
- Hagyd csak, majd én... - és rózsaszín arccal a táska után nyúlt.
- Igazán nem kell...elbírom... - de a fiú elvette tőle, ezért életében először meg kellett köszönnie Draconak valamit:
- Kösz... - furcsa volt. Az a fiú, aki egyszer sárvárűnek nevezte...de nem, azóta talán már benőtt a feje lágya... - gondolta a lány. A fejében kavargó gondolatok elcsendesettek, és hagyta, hogy Draco kivezesse a teremből, majd az előcarnokon átvágva betessékelje őt egy üres terembe.
Az a terem nagyon sötét volt. Hermione még sosem járt benne, mégis ismerős volt neki. A helyiség tele volt padokkal és széekekkel. Továbbá helyet kapott egy katedra, és két magas, keskeny fabútor. Minden tiszta volt, sehol egy porszem.
|