3. fejezet:Düh, könnyek, pergamen - szerelembe burkolva
*Leigh Cook* 2004.09.02. 10:59
A fejezet tartlama röviden: Hermione egy levelet kap Malfoytól, melynek tartalma nagy titok. - amíg el nem olvasod --->
Hermione összekészítette levett ruháit - már átöltözött talárba - amikor a vonat lassan, füstöt köpködve megállt. Harry és Ron csak a megmaradt édességeket tömködték gyorsan a zsebükbe, majd Ron vezetésével kiléptek a fülkéből, majd tolongva, lassan lekecmeregtek a vonatról.
Mikor Hermione leért, arcukba csapott a hűvös, esti szellő, mely üdvözlően suhogtatta kiengedett haját.
Harry és Ron fél lépéssel előtte előtte mentek, és a Kviddicsről beszélgettek. Társalgásukba bekapcsolódott Seamus Finnigan is, aki igencsak szívén viselte a Kviddics - házkupa helyét az utóbbi években.
- Harry, remélem ismét megnyeritek a kupát. Fontos lenne, hogy ebben az évben is mi vigyük el...az utolsó évben mindent meg kellene nyernünk!
- Igazad van! Majd igyekszünk Harryvel! Igaz, Harry? - kérdezte Ron.
- Persze. Igyekezni fogunk... - ez így ment egészen, amíg a Roxfortba nem értek. De akkor, mikor Seamus újra megszólalt Harry után, Draco Malfoy Hermione háta mögött elvörösödve, lehajtott fejjel, sietős léptekkel Hermione jobb kezébe nyomott egy borítékot, majd a lány mellett - és Harry mellett, aki tömény undorral nézett a mellette elsuhanó Dracora - sietősen eloldalazott.
Hermione izgalomtól remegő kézzel feljebb emelte a kék tintával sebtében megírott szöveget:Kérlek csak a szobádban nyisd ki.Addig rejtsd el! - A lánynak nagyot dobbant a szíve. Rögtön a talárja alá rejtette a borítékot, de nem elég gyorsan.
Ugyanis Ron felkapta a fejét, mert nem hallotta a lány cipőjének halk kopogását - Hermione olyan izgatott volt, hogy közben megállt - és hátranézett:
- Te meg mit csinálsz? - Harry és Seamus megtorpantak, majd ők is hátranéztek.
- Semmit. - felelte gyorsan a lány.
- De igen. Miért álltál meg?
- Elgondolkoztam. - a gyors és furcsa válasz hallatán Ron hangosan horkantott egyet, majd tovább indult Harryékkel. Hermione megkönnyebbülten, hosszan fújta ki a levegőt a tüdejéből.
*
Pár óra múlva, mikor már túl voltak az évnyitó lakomán, és a legtöbben a hálótermeikben már az igazak álmát aludták, Hermione, Harry és Ron még a Griffendél klubhelyiségében töltötték az időt. Az óra 11 - et ütött, de nekik nem füllött a foguk az alváshoz. Ron rávette Hermionét, hogy játszon vele egy meccs varázslósakkot ("csak egyet, aztán békén hagysz"), Harry pedig a tűz közelében, egy kényelmes fotelben ülve a gondolataiba mélyült.Ron már éppen leütni készült Hermione utolsó bástyáját, mikor Harry feje kissé oldalra billent - elaludt.
- Szerintem menjünk aludni! - vetette fel Hermione, miután Harryre pillantott.
- Rendben. Menjünk. - azzal Ron kelletlenül bár, de összeszedte a sakkkészletét, Hermione pedig szelíden meglökte Harryt, aki azonnal fel is kelt, és lustán elköszönt barátaitól, majd felvánszorgott a fiúk hálótermeihez vezető lépcsőn.
- Hát akkor...szia! - mondta Hermione Ronnak.
- Szi..várj!Ezt nem tehagytad...mi ez???Szerelmeslevél??? - vigyorgott gúnyosan Ron. Ugyanis Hermione talárjából véltelenül előcsúszott a levél, ő pedig nem vette észre.
- Add ide!! - kiálltotta dühösen a lány. Mi lesz, ha Ron elolvassa???Nem, az nem lehet, meg kell szereznie a levelet...
- Nem hallottad!!???Add már ide!!! - mennydörögte a lány.
- Jól van na. Tessék... - azzal Ron visszadta a levelet. Látszott rajta, hogy igencsak meglepődött Hermione viselkedésén. Sőt, mi több: meg volt szeppenve. A lány pedig tudta, hogy ha nem üvölt úgy Ronnal - ahogyan még sosem tette - akkor a levél tartlama valószínűleg nem maradt volna Draco és az ő titka.
Ron köszönés nélkül, sértődötten hagyta ott a lányt, aki kissé szégyellve viselkedését, de azért diadalittasan sétált fel hálótermébe.
A szobájába érve sietve átöltözött pizsamába, majd magához vette a levelet és a pálcáját. Behúzódott a baldachinos ágyába, és a függönyt maga után gondosan behúzva, izgalomtól remegő hangon mondta ki: - Lumos! - a varázsszóra kis lángcsóva gyulladt ki pálcája végéből, megvilágítva Hermione törökülésbe rakott lábait. Lassan a fény alá emelte a levelet. Fél kézzel felnyitotta a lepecsételetlen borítékot és előhúzta belőle a dőlt betűkkel félig teleírt pergament. Ez állt benne:
Nem tudom, te mit gondolsz rólam, de én nem szeretném, ha továbbra is gyűlölnénk egymást. kezemben tartom a kibékülés kezdeményezését. Ha Te sem utálsz már, akkor holnap korán reggel ( hatkor) gyere le a reggelizőasztalotokhoz. Én ott leszek: egyedül. He Te is, akkor ezentúl lehetnénk barátok.
Ui.:Potterék ne tudjanak róla!
D.M. (Draco Malfoy)
Hermione elmotyogta a varázsigét, mely eloltotta a pálcája végén kigyúló lángot, majd a levéllel a kezében, párnájára hajtotta fejét és néhány szívből jövő örömkönnyel a szemében elaludt. A levél elolvasása közben olyan érzelmek játszódtak le a lány szívében, mint eddig még soha: szerelmes lett.
|