Hermione Granger immár hetedévesként fog a Roxfortba járni. Most éppen egy bevásárlókörutat tesz az Abszol úton, hogy megvegye a tanévre a kellékeit.

Már mindent megvett, csak egy dolog hiányzott: a talár. Így hát ráérős léptekkel elindult Madam Malkin Talárszabászata felé.

Mikor belépett az üzletbe, a csengő hangosan kongott a feje felett, a bent tartózkodók mégsem vették észre.

 - Jó napot! - köszönt Hermione. A helyiség világos volt, körös - körül ablakok övezték a boltot, jobb oldalt, az ablakok mellett kerek asztalok helyezkedtek el (szám szerint három), melyek körül 2-2 zsék állt. Bal oldalt egy zsámolyon ott állt egy igen helyes , szőke fiú, aki éppen a talárját próbálta fel. Előtte egy fotelben Lucius Malfoy ült (amint Hermione meglátta, mélységes undor fogta el), aki a zöldruhás Madam Malkinnal beszélgetett önfeledten.

- Mennyire hasonlít az a fiú Draco apjára! - gondolta Hermione - De hisz ez Draco! Mennyit változott múlt év óta..! - első látásra nem tudta volna elépzelni, hogy hogy az Draco, de kétség kívül az volt. És valóban...mennyit változott...szőke fürtjei lazán lógtak a füléig érve, a szeme mintha kivilágosodott volna, és valahogy mintha megnyúlt volna...

Hermione ránézett Dracora, aki amint észrevette őt, derölt arccal figyelte a lányt, megeresztve felé egy bátortalan mosolyt. A lány csillogó szemmel nézte a fiút, majd ő is elmosolyodott. egy teljes pillanatig egymás szemébe meredtek de ekkor Hermione kezei elgyengültek  - egy láthatatlan "erő" hatására - , és bőrtéskája hangos koppanással landolt a padlón. Hermione zavartan lehajolt a táskájáért, majd felvette. A zajra most már Lucius és Madam Malkin is észrevették. Lucius odanézett a lányra - Madam Malkin elindult a terem végébe a varázspálcájáért . , majd elkapta draco pillantását, és a fiú gyengéd mosolyát egy igen kemény pillantással jutalmazta.

Hermione elindult az első asztalhoz, ami a legközelebb volt hozzá, letette a táskáját az asztalra, és leült az egyik székre.

Csillapíthatatlan vágy ébredt benne, hogy ránézzen mafoyra. Hüvelykujjával malmozva gondolkodott.

 - Te jó ég! Ha ezt Harry és Ron tudnák...Nem lehet, hogy pont az esküdt ellensége tettszen meg neki.. ez teljesen abszurd.. - így próbálta kitörölni fejéből a fiú édes mosolyának emékét, de nem ment. Az a mosoly neki szegeződött, és örökre beleírta magát Hermione szívébe. Sokáig erőlködött, próbált nem Dracora  figyelni, de már nem bírta tovább...fejét óvatosan Draco felé fordította, aki  - mintha már órák óta őt figyelné - a lányon pihentette szemeit. Most már egy férfiasabb mosoly kíséretében figyelte kiszemeltjét, aki pedig egyetlen arcizmát sem tudta megmozdítani, csak csillogó szemmel figyelte a fiút. Draconak pedig már ez az egy pillantás is elég volt ahhoz, hogy mentem beleszeressen a lányba...